A hetési szőttes
Hetés a 19. század vége óta híres volt gazdagon díszített textíliáiról, és a készítő
asszonyok rendkívüli ügyességéről.
Az itteni asszonyok a maguk termelte kendert, és kisebb mértékben a lent használták szőtteseik előállításához. A felszedett díszítéshez sötét meggypiros vagy bordó pamutfonalat vásároltak, ami jól megkülönbözteti munkáikat a környező horvátok és szlovénok élénkvörössel mintázott szőtteseitől. A felszedett
díszítésű textileket a falusi nők általában maguknak szőtték. A takács számára a nyüstökbe fűzhető minták voltak hatékonyabban szőhetők, tehát főként ilyeneket készítettek. Az
asszonyok a bonyolult nyüstbefűzést nem használták, talán nem is értettek hozzá, hiszen
ezt a technikát a takácsok is a képzésük során tanulták meg. Volt viszont türelmük és idejük a minták kézi felszedéséhez, befűzéséhez. És kedvük is, hiszen maguk és közvetlen
rokonságuk számára készültek a mutogatásra szánt díszes darabok, a paszitos vékaruhák,
ünnepi abroszok, tálasfogasra tett törülközők. A szövőszék (hetési szóhasználattal fajz vagy
faisz) felvetését, a nyüstbefűzést (licsébeszedés) és a mintázást (fölszedést) mindig segítséggel végezték. A mintát külön pálcára (lapickára) kellett szedni, ezt pedig a támogató
tette be a megfelelő helyekre szövés közben. Csak a sima, minta nélküli vásznat, a parasztot
szőtték egymaguk. A hetési szőttesek első pillantásra felismerhetők részint a másokénál
sűrűbb és szélesebb díszítősávokról, részint pedig a sajátos mintaszerkesztésről, amely
nem, vagy csak kevéssé használt mintakönyvekben szereplő elemeket, gyakran alkalmazott
viszont olyan sávokat, amelyek nem vízszintes, hanem cakkos: "tonyocskás", "tulipános"
lezárásúak. Különleges, másutt nem található fajtája a hetési textileknek a két méternél is
nagyobb "hosszitörülköző". Főként lakodalmak alkalmával vőfélykendőnek, vendéghívónak,
ünnepi tálak beviteléhez használták, valamint a szobai tálasfogas törülközőtartóján lógott.
Ez dúsan felszedett, félbevágott és egymással szembefordított díszruha volt. A mintás
szövés feletti kevés helyet sokszor még ki is hímezték, az összefordított részek közé horgolt vagy rececsipkét varrtak. A törülköző két végét is hímzéssel, "bújtatással" és csomózott rojttal, vagy a szintén csak ezen a vidéken, 1914 körül divatos színes, címert és madarat ábrázoló horgolt rececsíkkal díszítették.
Since the end of the 19th century the Hetés has been famous for its richly
decorated textiles and the extraordinary dexterity of the women who made
them. Local women used home-grown hemp, and to a lesser extent flax, for their fabrics.
For decoration they purchased dark cherry-red or wine-red cotton yarn, which sets their
textiles apart from the bright red colours on the works of their Croatian and Slovene
neighbours. The local women generally wove their counter-thread embroidered textiles
themselves. Weavers found patters where healds could be used to be more efficient to
work with, therefore they would focus on those techniques. The local women did not
use the complicated healds technique; probably they did not know how to as weavers also
had to master it during their training. The women did have patience and time to devote
to the manual lifting and threading of patterns. And they also had the inclination as the
richly decorated bushel covers, table-cloths for formal occasions, towels for the carved hanger
were made for themselves and their close relatives, to be shown off. The shedding of the
loom (called 'fajz' or 'faisz' in Hetés), the drawing-in and the picking were all done with the
assistance of others. The pattern had to be picked on a separate stick, which the helper
placed in the appropriate location during the weaving process. Only plain fabrics without
any pattern were woven alone. Woven fabric from the Hetés can be recognized at first
glance from the more dense and wider decorative strips as well as their unique structure of
design which rarely if at all used elements from pattern books while it often employed strips
with a jagged ('towery' or 'tulip') edge. A unique type of textile not found outside the Hetés
is the 'long towel', its length exceeding two metres. It was used mostly at weddings as
an accessory for the best man, for serving dishes on festive occasions and to hang on the
carved hanger in the room. This is a richly picked ceremonial piece, cut in half and turned to
face the other half. The small space above the woven pattern was often embroidered and
crocheted or fillet lace sewn between the facing parts. The ends of the towel were also
decorated with embroidery, 'bujtatás' or knotted fringe, or a coloured crocheted lace band
popular only in this region around 1914 depicting a coat-of-arms and birds.
Pokrajina Hetésje že od konca 19. stoletja slovela po svojih bogato okrašenih
tkaninah in izredni spretnosti tukajšnjih žena. Za izdelavo le-teh so uporabljale
konopljo in v manjši meri tudi lan lastne pridelave. Za okraševanje so kupovale temno,
višnjevo ali bordordečo bombažno prejo, po kateri se njihovo delo jasno razlikuje tkanin
okoliških Hrvatov in Slovencev, okrašenih z živo rdečo barvo. Vaške ženske so tkanine
z vtkanimi nitmiobičajno izdelovale za lastno uporabo. Za izučene tkalce je bilo najučinkoviteje,
če sotkali vzorce, ki jih je bilo treba napeljevati v okvir,zato so večinoma izdelovali prav
takšne. Vaške ženske se tega zapletenega postopka niso posluževale, morda ga sploh niso
obvladale, saj so se omenjene tehniketudi tkalci naučili šele med usposabljanjem. So pa
imele potrpljenje in čas, da so niti za vzorce napeljevale, vezale kar ročno. In, seveda voljo,
kajti vse te dekorativne izdelke, kuhinjske krpe, v katerih so npr. porodnicam nosili topli
obrok (paszitosvékaruha), praznične prte in brisače so izdelovale zase, pa tudi za najbližje
sorodnike. Pri napeljevanju osnovne niti na statve (v hetiškem narečju imenovane fajsz),
pripravi okvirjevin oblikovanju vzorcev so zmeraj potrebovali pomočnika. Vzorce je bilo
treba napeljati na posebno palico, katere je nato pomočnik med tkanjem vstavil na ustrezna
mesta. Samo enostavno platno brez vzorca so ženske tkale same. Hetiške tekstilije so
prepoznavne že na prvi pogledin se od drugih razlikujejo delno zaradi gostejših in širših
okrasnih pasov, delno pa tudi zaradi posebno oblikovanih vzorcev z elementi, ki jih v knjigah
tkalskih vzorcev skorajda ni bilo. So pa za bordure velikokrat uporabljale vzorce, ki se niso
zaključevale vodoravno, temveč nazobčano (stolpičasto ali v obliki tulipana). Posebnost
hetiškihtkanin, ki jih ne najdemo nikjer drugod, so tudi do več kot dva metra dolge praznične,
t.i. "dolge brisače" (hosszitörülköző). Uporabljali so jih predvsem pri porokah ali za okraševanje
sobe, kjer je običajno visela na posebnem obešalniku. To so bile bogato okrašene dekorativne
tkanine, prerezane na pol in obrnjene druga proti drugi. Prazen prostor nad bogato vtkanimi
vzorci so velikokrat celo okrasili z vezenino, oba dela pa spojili s kvačkano ali mrežasto
čipko. Oba konca brisače so prav tako izvezli s t. i. skrivnim vbodom (bujtatásosöltés) ter
okrasili z resicami. Okrog leta 1914 je - prav tako samo v tej pokrajini - postalo moderno
okraševanje s pisano kvačkano čipko, v katero je bil vdelan madžarski grb ali ptica.